Reading
Olyan rég nem voltam jelen a médiában, hogy egy pillanatra el is felejtettem milyen érzés. Nem tettem ki új képeket, nem osztottam meg verseket, nem válaszoltam üzenetekre, s nem blogoltam. Az utóbbit lassan már két éve. De most gondoltam egyet, leültem egy pohár borral, s nekiálltam ismét. Elölről. Új oldal, új bejegyzések, új kinézet. Vagy valami hasonló.
Kezdjük a legelején. Időközben egyetemista lettem, és túléltem az első szessziót. Írtam egy új könyvet, amiről nemsokára hozok pár információt. Eddig csak a címe publikus: reputáció.
Nagyon sok filmet és sorozatot néztem, új embereket ismertem meg, éltem az egyetemista életet. Ami sokkal jobb, mint gondoltam. Az elején folyamatosan a vizsgákkal ijesztgettek minket, de sikeresen sikerült két hét alatt 1500 oldalt megtanulni. Belegondolva, ez több, mint amit egész középiskolában tanultam.
Általában egy ilyen blogot nehéz vezetni, hiszen az emberek elvárják, hogy naponta posztolj valami érdekeset, még akkor is, ha nem is történik semmi aznap. Én is hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy belekezdek ebbe, mert úgy érzem, sok minden van, amiről mesélnem kell. Az igazság az, hogy az emberek azért olvassák ezt, hogy megtudjanak rólam olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtak. Amikor elkezdtem ezt írni, az emberek folyamatosan megkérdezték körülöttem:
,, Miért kellene nekem ezt elolvasnom? Mi olyan különleges benne? Mitől különbözik ez a többitől? ''. Én pedig mindig ugyanazt a választ adtam: ,, Miért nem tudod csak azért elolvasni, mert szeretsz, anya? ''.
Nem szeretném már az első bejegyzéssel untatni az embereket, vagy belekezdeni a roppant egy érdekes életembe, ezért hagylak is titeket. Ja, majdnem elfelejtettem valamit:
Üdv mindenkinek a blogomon!