Reading
megtörtem.
Sokan megkérdezték
tőlem, hogy mégis mit tanultam az elmúlt tizenkilenc év alatt. S szándékomban
állt egy hosszabb bejegyzést írni, de úgy érzem, hogy most akadt valami, ami
muszáj megosztanom veletek. Nem szoktam nagyon személyes bejegyzéseket írni, amiben
a privát életemről beszélek, de ezt most muszáj kiírnom magamból.
Ha valamit megtanultam az az, hogy az élet jó lesz és
csodaszép. De addig még hosszú az út. És addig még rengeteg szenvedésen kell
túltennem magam. Az élet nem lesz fájdalommentes. És majd, a halál
eljövetelével eljön a béke is. De az életnek a fájdalom az ára. Ahogy a
szeretetnek is. Innen tudjuk, hogy élünk. Hogy átérezzük azokat a dolgokat,
amik érnek minket. Minden egyes csalódás, minden egyes összetört szív
kialakítja azt az embert, aki egy nap majd leszel. És minél jobban küzdesz a
fájdalom ellen, annál rosszabb lesz. Ez az érzés azért van, hogy érezzük.
Az igazság az, hogy megtörtem. Kimerültem. Az utóbbi időben egy kicsit igen sok dolgot vállaltam el. Én meg naivan azt hittem, hogy tudok több dologra is egyszerre figyelni, de nem vettem azt számításba, hogy én is csak ember vagyok. Amikor meg a szokásosnál is több felelősség került a nyakamra, hirtelen azon kaptam magam, hogy megálltam egy pillanatra. Majd még egyre. Aztán azon kaptam magam, hogy minden kicsúszik a kezeim közül. Én meg csak álltam középen, s azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább. Próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Valahogy a törés, a szakadás igen mély lett.
Ahogyan ebben az állapotban voltam, volt időm átgondolni a dolgokat. Azokat, hogy miket szeretnék és miket nem. És természetesen azon, hogy most merre tovább. Túl sok időt veszítettem azzal, hogy megpróbáltam másokat boldoggá tenni. Eközben pedig a saját boldogságomat áldoztam fel. Elhatároztam, hogy ezentúl magamra figyelek. És elsősorban úgy fogok cselekedni, hogy az nekem legyen jó. Mert én nem tehetek mást boldoggá, ha én közben boldogtalan vagyok.
Így a bejegyzés végére köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki mellettem áll. Az igazság az, hogy nélkületek talán ezt az időszakot nem tudnám olyan könnyen átvészelni. Tudom, hogy most nehéz mellettem lenni, és hálás vagyok mindenkinek, aki még mindig mellettem maradt.
Hamarosan jövök,
Szilárd xx.