Lassan egy napja gondolkodom azon, hogy miről írjak, mit osszak meg veletek, mi legyen az éppen aktuális téma. És mivel nemrég értesültem arról, hogy az egyik kedvenc költöm Kolozsvárra látogat, úgy döntöttem, hogy az írásról fogok írni nektek. Hogyan éltem meg, hogyan jelent meg a könyvem és mi következett ezután. 

2016 februárjában kezdtem el dolgozni a Mindez csupán színjátékon. Először nem tudtam, hogy  mi lesz vele, kinek fogom megmutatni, hogyan fogom alakítani a kötetet. Azonban hamar megtalálta a kötet a stílusát, a veresek csak úgy jöttek, a lapok csak úgy fogytak. Összesen 314 vers született. Ebből kellett kiválogatnom 100 olyat, amit ténylegesen beszeretnék tenni a kötetbe. A versek kiválasztása nem volt a legnehezebb munka. Érzésre választottam őket, s csak olyanokat tettem bele, amikben ténylegesen hittem. Csak ezután következett a neheze. A sorrend. Felírtam minden címet egy-egy post-it-re, majd teleragasztottam a szobám falát. Onnan tettem-vettem őket, kialakítva a végleges sorrendet.

A kész kéziratot a fiókban tartogattam egy ideig. Féltem megmutatni bárkinek is, így inkább mással foglalkoztam. Egészen addig a nemes napig, mígnem Albert Tímea meg nem keresett. Elküldtem neki a kész kéziratot, ő meg azonnal beleszeretett. Legalábbis ezt állította. Van bizonyítékom!

Timi talált kiadót nekem, s mindenben segített. Kijavítottuk a hibákat, borítót terveztünk. Éjszakákon át leveleztünk, nevettünk minden egyes galambon, amit megláttuk, s eközben pedig elkészült az első kötetem. Játéknak tűnt az egész. Egy olyan játéknak, amely teljesen megváltoztatta az életem. S habár lassan már jön a második kötetem, még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet. 

Még magam sem tudom elhinni, hogy pár napja 20 éves lettem. Nagyon hamar eltelt az idő, én évtizedet váltottam, s bennem csak most tudatosult, hogy felnőttem. Fizikailag. Agyilag leragadtam valahol 12 évesen.

Összeszedtem 20 olyan dolgot, amit az eltelt 20 évben tanultam meg. Habár könnyű feladatnak tűnt, elég nehéz volt kiválasztani pár értelmesebb dolgot a sok hülyeség közül, amely a fejembe kavarog.

Jó szórakozást.

20 dolog, amit 20 év alatt tanultam

1. Csináld azt, amit szeretsz. Még akkor is, ha senki sem támogat benne.
2. Az időnek igenis fontos szerepe van.
3. Nem mindenki ugyanúgy gondolkodik, ahogyan te.
4. A csend sokat tud mondani.
5. Ha egy lehetőség nem létezik, teremtsd meg. Ha egy ötlet hiányzik, hozd létre.
6. Az érzéseid mindig helyénvalóak. Szabad vagy érezni őket, s annyi időt magadra szánni, amennyi szükséges a gyógyulásra.
7. Sose vond kétségbe magad.
8. A te fejedben kezdődik és fejeződik be. Aminek erőt adsz, erőt vesz feletted.
9. Amikor legnagyobb szükséged lenne, akkor hagynak cserben.
10. A legszebb dolgok az életben pillanatok és érzések.
11. Sose hasonlítsd magad más emberekhez.
12. Ha idegessé tesz... megéri csinálni
13. Egyes dolgok már sose lesznek olyanok, mint voltak. És ez rendben van.
14. A legnagyobb sikereidben... még mindig nem leszel elég jó a nem megfelelő embernek
15. Ne gondolkozz, tedd meg.
16. Légy önmagad. Senki sem lesz az helyetted.
17. Úgy beszélj önmagaddal, ahogyan egy szeretteddel beszélnél.
18. Ha a negatív dolgokra összpontosítasz, elűzöd a pozitív dolgokat.
19. Sosem fogod megtalálni a boldogságod más emberekben.
20. Légy hálás. Mindenért.

Olyan rég nem voltam jelen a médiában, hogy egy pillanatra el is felejtettem milyen érzés. Nem tettem ki új képeket, nem osztottam meg verseket, nem válaszoltam üzenetekre, s nem blogoltam. Az utóbbit lassan már két éve. De most gondoltam egyet, leültem egy pohár borral, s nekiálltam ismét. Elölről. Új oldal, új bejegyzések, új kinézet. Vagy valami hasonló.

Kezdjük a legelején. Időközben egyetemista lettem, és túléltem az első szessziót. Írtam egy új könyvet, amiről nemsokára hozok pár információt. Eddig csak a címe publikus: reputáció.

Nagyon sok filmet és sorozatot néztem, új embereket ismertem meg, éltem az egyetemista életet. Ami sokkal jobb, mint gondoltam. Az elején folyamatosan a vizsgákkal ijesztgettek minket, de sikeresen sikerült két hét alatt 1500 oldalt megtanulni. Belegondolva, ez több, mint amit egész középiskolában tanultam.

Általában egy ilyen blogot nehéz vezetni, hiszen az emberek elvárják, hogy naponta posztolj valami érdekeset, még akkor is, ha nem is történik semmi aznap. Én is hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy belekezdek ebbe, mert úgy érzem, sok minden van, amiről mesélnem kell. Az igazság az, hogy az emberek azért olvassák ezt, hogy megtudjanak rólam olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtak. Amikor elkezdtem ezt írni, az emberek folyamatosan megkérdezték körülöttem:

,, Miért kellene nekem ezt elolvasnom? Mi olyan különleges benne? Mitől különbözik ez a többitől? ''. Én pedig mindig ugyanazt a választ adtam: ,, Miért nem tudod csak azért elolvasni, mert szeretsz, anya? ''.

Nem szeretném már az első bejegyzéssel untatni az embereket, vagy belekezdeni a roppant egy érdekes életembe, ezért hagylak is titeket.  Ja, majdnem elfelejtettem valamit:

Üdv mindenkinek a blogomon!